Beregi Hírlap
- december 23.
Piktográfia a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz
Mélyen meghajolva
Tudom, kissé szentimentálisan hangzik, ám ezzel én mit sem törődve, őszintén közlöm,, hogy nem voltam és ma sem vagyok túlbuzgó hívő, sem pedig a Becsületrend lovagja, de mindezek ellenére elgondolkoztatnak a mai életünk bizonyos mozzanatai, ami arra a következtetésre juttatott, hogy most, az ezredforduló Karácsonya táján engem, Ferenczy (Ferenczi) Imrét, mint embert és a Beregszászi Közétkeztetési Kombinát volt áruszakértőjét, a Berker kereskedelmi Vállalat volt vezetőségi tagját egyre jobban aggaszatnak a múltban másokkal szemben elkövetett erkölcsi, esetleg jogi sérelmek, habár én ilyenekre nem emlékszem, de a múltban feltehetően előfordultak.
Ezért, ha előfordult ilyesmi, úgy most mindenkitől bocsánatot kérek, akit a múltban alaptalanul megsértettem (kivéve természetesen azokat az eseteket, amikor önvédelemből, emberi méltóságom megvédése, illetve mások megvédése érdekében tettem) vagy a kellő pillanatban kiváló teljesítményéért meg nem dicsértem, esetleg jutalmazásához, előléptetéséhez a kellő időben nem járultam hozzá. A nehezen megbocsátóknak – mert biztosan vannak ilyenek, én is közéjük tartozom – csak annyit szeretnék mondani, hogy számukra a megbocsátásnak éppen olyan örömnek kell lennie, mint a bocsánatkérésnek. A hasonló megnyilvánulás egy társadalom érettségének színvonaláról tanúskodik.
Nem pátyolgatom a lelkiismeretemet minden széppel és jóval, de egyre s másra büszke vagyok: nem követtem el gaztetteket, nemzetiségem ellen bűnöket, nem játszottam közre mások börtönbe juttatásában és így tovább. Nem követtem el még kisebb bűnöket sem előre megfontolt szándékkal. Ezek a tények némileg mégis engesztelik a lelkemet. Ezért bizton remélem apróbb bűneim megbocsátását.
Ma örömmel teszek eleget annak a belső igényemnek, hogy mélyen meghajolva szíves megbocsátásukat kérjem, abban a reményben, hogy így szebbé és teljesebbé tudom varázsolni a magam és az általam egykor esetleg megsértettek életét. Kellemes Karácsonyt és boldog újévet kíván szeretettel
Ferenczy (Ferenczi) Imre
- I. 2008. május 21. Lassan tíz éve, hogy megfogalmaztam e pár sort, de a kisebb hibáktól eltérően is, ma is szívesen vállalom, e néhány gondolat tulajdonjogát. Bár ezzel csak önmagamat, a nyíltságomat és a reményemet árultam el. Mert akkor még hittem az igazi emberi felemelkedésben. Sajnálom, ma már ezen túl vagyok.
