SZIVÁVÁNY

1997. december 05.

Neves fotósok

Toldy György

Rég dédelgetett álmom, hogy közreadjam, ha nem is időrendi sorrendben, fotográfiatörténeti kutatásaim eredményeit azokkal a fotósokkal kapcsolatban, akik hatékonyan tevékenykedtek a múltban, vagy jelenleg is hozzájárulnak korunk megörökítéséhez. Az volt a célom, hogy a meglévő értékek ne merüljenek feledésbe.

A Beregszászban élő zenetanárt, mint tehetséges fotóst is sokan ismerik. Egyesek tudják róla, hogy nagy természetjáró és egyben természetvédő, cikkei jelennek meg a járási lap hasábjain.

A tanár úr nem véletlenül lett fotós. Már egészen fiatalon élénken érdeklődött a különböző művészetek iránt. A „Camera Obskura” rejtelmeivel az 50-es évek végén ismerkedett meg. Ekkor még az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskola diákja volt. Eleinte egymás után vásárolta meg a fotós szakkönyveket, és mély tanulmányozás alá vetette azokat. Ahogy gyarapodott a tudása, úgy fokozódott a vágya, hogy saját fényképezőgépe és laborfelszerelése legyen. Megtakarított zsebpénzéből előbb egy „Szmena” márkájú fényképezőgépet vásárolt. Ez elszakíthatatlan társának bizonyult természetjárásai során.

Fotós pályáját nem úgy kezdte, mint a legtöbben: rögtön rátért a táj és természet fotózására, emlékképeket csak külön rokoni vagy baráti kérésre készített. Belső igényességből kifolyólag azt vallotta, hogy csak az esztétika jegyében, kimondottan a művészet eszközeivel lehet bemutatni a táj szépségeit.

A későbbiekben, fizetésének nagy részét vegyszerekre, filmekre, és fotópapírra költötte, amihez szabadidejének az elrablása is társult. A rendszeres és kitartó önszorgalom, a nyert tapasztalatok beépítése a folyamatokba hamar a felszínre dobták, mint fotóst és tehetségére rövidesen felfigyelnek: 1960 táján már rendszeresen kiadják fotóit az akkori „Vörös Zászló” c. járási lapban

Toldy György: Beregi táj I.

1963-ban, az egyik városi fotókiállításon, sikerül bemutatnia először a Kárpátokban készült munkáit.

Toldy György: Kárpátok I.

Ebben az időben Revacsko József, a Beregszászi Bank igazgatója, igyekezett maga köré gyűjteni az amatőr fényképészeket, és felkínálta számukra a fotók kiállításának lehetőségét. Ez kiváló ösztönzőnek bizonyult nemcsak Toldy György, hanem Szabó Sándor, Hudák István, Haszics János, Pipik Mihály, Mihálylov Volodimr és mások számára.

A továbbiakban Toldy György egy köztársasági fotókiállításon is részt vett, ahol oklevéllel ismerték el szorgalmas munkáját, és rövidesen kimeríti a fekete-fehér fotózás kereteit, majd egyre jobban hatalmukba kerítik a színek, és végül egyaránt készít színes felvételeket. Eközben dolgozik, tanul, külön órákat ad diákjainak, sportol, - cselekvőül sízik és fotózik.

Fotós tevékenysége során mintegy 600 darab fekete-fehér felvételt készített, köztük kb. 120 kimondottan városkép. Színes fotóinak száma 250 darab. Eddig több mint 70 fekete-fehér fotót közzétett, de közzétehetett volna lényegesen többet, ha különösebben vonzotta volna a lehetőség, és nem fékezte volna szerény visszafogottsága. Azonban itten illő megjegyezni, hogy a szerénység nem jelenti az ember teljes önmagáról való lemondását, mert bensőjében lakozik a mások iránti hit, bizalom és várakozás apró szikrája, hogy észreveszik törekvéseit, mások is felfigyelnek arra, amit cselekszik azt nem csupán önmagáért, de értük is teszi. Ezért ennek a belső igényességnek teljes kibontakozása, már nem az ő lelki mozzanatának kellene, hogy legyen, hanem a másokénak.

A tanár úr színes diáinak száma kb. 250 darabra tehető. Mind fekete-fehér, mind színes fotói alapos szellemi és alkotói felkészültségről tanúskodnak. Az alkotásainak szerkesztése és témaválasztása tudatos és sajátos, különleges légkör lengi körül azokat, ami még nem rugaszkodik ugyan el az általános kifejezési formától, de annak határánál húzódik meg. Ezért esztétikai értékük figyelemre valók.

Képei többségének központi témái: az ég, a nap, a víz, a havas tájak, a fák és a hegyek, mind, mind az ember belső szabadságának, a szabadság igényének, a természet iránti rajongásának jelképei. Ezért Toldy György fotóiban, ha nem is látszanak rajtuk, de az ember is benne van. Ezeket az értékeket senki nem vitatja el tőle.

Toldy György 1932. április 13-án született Bene községben. Ma nyugdíjas pedagógus, de még mindig dolgozik. Néha-néha napvilágot lát egy-egy fotója vagy újság cikke, ám új felvételeinek már nem nagyon örvendezhetünk. Mint mondja, kiábrándult, annak ellenére, hogy nem volt túlságosan becsvágyó. Ám az életben, s különösen a fotói tekintetében nagyobb elismerésre számított.

Toldy György egy olyan fotósa a vidéknek, akinek a lelkivilágához nagyon közel áll a zene, és egy sajátos, csupa romantikával: széppel, jóval és igazságossal átszőtt, gondtalan világot ábrázolás, amelynek a fő irányvonala és célja a feledtetés, az akadályok képzeten túlra való helyezése és feszültségek oldása. Ezért képeinek bemutatása ma különösen fontos lenne.

Ferenczi Imre (Ferenczy) amatőr fotós