Röviden a másik oldalról
A Városi kereskedelem igazgatója – Kvák Emil, - fellélegezhetett, mivel a szétválasztást követően mérséklődtek az ellenőrzések, különösen a hiányzó konyhai nyers és építkezési anyagokra rendszeresen irányulók. Jóval kevesebbek lettek a gondok, mégis kissé elszomorodott, hiszen az elmúlt tíz év alatt nem kis energiát fektetett a közétkeztetési ágazat fejlesztésébe és mostan búcsút kellett vennie tőle.
És ő volt az, aki nagyon jó látta és érzékelte a következményeket. Tulajdonképpen a szétválasztással, elhárult egy komoly lehetőség a kiskereskedelem és a vendéglátás további közös fejlesztése elől, ami jobb, összpontosított ellátást biztosíthatott volna a városban. Hiszen a vásárlónak teljesen nem mindegy, hogy igényei kielégítését egy vagy több helyen kell végeznie, de ez abban az időben, rajta kívül, keveset érdekelhetett.
Az erős központosított vezetés mellett, úgy kereskedelmi, mint a közétkeztetési hálózat áruellátását sem lehet leányálomnak nevezni. Bármely étel összetevőjének a hiánya, rossz minőségű ételkészítéshez vagy az elkészítés a teljes ellehetetlenüléséhez, a konyha leállításához vagy bezárásához vezethetett. Egy olyan közétkeztetési vállalatnál, ahol a termelés mások által szállított nyersanyagok és termékek feldolgozásától függ, ott futószalagon termelik a feszültségeket, amelyek nem maradnak a vállalat berkein belül, mert kihat a fogyasztókra is. Viszont, ha kiskereskedelmi vállalat bármelyikében, ha hiányzott például a fagylalt, és azt, ha néhány nap múlva sikerül pótolni, nem vont maga után végzetes következményeket, esetleg némi forgalom és jövedelem kiesést okozott.
Ámha, egy közétkeztetési vállalatnál, nem készült el idejében az ebéd, az már elégedetlenségekre, és következtetésekre ad okot, de nem azért, mert a korgó gyomor a legszigorúbb bíráló lett volna. Hanem, mert a párthatalmi rendszer idején, a közétkeztetés kiemelt figyelmet „élvezett”. Így a Beregszászi városi kereskedelem igazgatójának, a vállalat szétválasztása miatt még sokáig volt hiányérzete, mivel szerette a kihívásokat, és amit tett, ha lehet olyat mondani, szívvel lélekkel tette azt.
Ezt követően, úgy a vendéglátó-ipar, mint a kiskereskedelem vezetősége elsőrangú feladatnak tekintette, hogy rendet teremtsen a ház körül, ami elsősorban a jövedelem, az áruforgalom és az összjövedelem, valamint a kiadások: fuvardíjak, fizetési alapok, stb. kérdésekre irányult. A nyereség biztosításának érdekében, a kiadások: a megmaradt személyzeti állomány alapfizetése és a fuvardíjak tisztázása valamint azok a megfelelő kerethez való igazításában nyilvánult meg igazán.
Ezek megoldására, a kiskereskedelmi hálózat számviteli csoportjának vezetője 100 rubeles alapfizetéssel Barát Anikó, és a pénzügyi, ugyancsak 100 rubeles alappal Káel Irénke lett.
Közgazdász – pénzügyi szakemberek 80 rubeles alapfizetéssel, és fő számviteli szakemberek, ugyancsak 80 rubeles kezdő fizetéssekkel indultak. Ezekhez, áruforgalmi a jövedelemterv teljesítés mellett, a teljesítéstől függően 40 %-ig terjedő havi és negyedévi jutalom társulhatott.
Erkölcsi és anyagi megerősítést kapott az építőcsoport mérnöke – Spiegel Miklós 145 rubeles alapfizetés megállapítással. Érdemes kihangsúlyozni, hogy az építészmérnök fizetése felszámolásával kapcsolatosan, ugyanazok a szabályok vonatkoztak, mint az áruforgalmi osztályra, a könyvelőségre és a többi egységre: alap + juttatás (havi, negyedévi) + prémium, - területi, köztársasági, Uniós pályázati helyek odaítélése esetén.
Az igazgató bizalmában, benne foglaltatott Spiegel Miklós egész eddigi építő tevékenységével kapcsolatos vezetői elismerés, és a hozzá fűzött remény a további feladatokat illetően. Ez kétséget kizáróan Kvák Emil a nagy bizakodó jellemét is igazolja, mert közeledőben volt a bővítést és felújítást követő Jubileum nagyáruház megnyitása, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50-ik évfordulója tiszteletére, 1967. november 6-ra időzítenek. Amikor nagy csinnadratta közepette, átvágják a piros szalagot, amelyen részt vesznek úgy a Megyei Kereskedelmi Igazgatóság, mint a Járási Kommunista Párt szervezetének képviselői, a szóbeli hálálkodásoknak és elismeréseknek nem volt határa. Ekkor még ezeket, maga az igazgató, Kvák Emil is a legkomolyabban vette, de számára mégis a legfontosabbak az egészben, az alkotás pillanatai voltak.
De azért álljunk meg néhány pillanatra és idézzük fel a feladat nagyságát, amit a nagy évfordulónak szenteltek. A jobb megérthetőség kedvéért néhány fotót is mellékelünk, hogy könnyebben lehessen érzékeltetni az elvégzett munkát.
A felújítás előtti fotón csak részben látni az épület szerkezetét, de azt igen, hogy egy szintes és csarnokszerű. Mindössze a két végén lévő épületrész, - kétszintes, ami kissé a fotó bal felső sarkán, csak egy nagyon picit látható.
A két véget közös fallal és tetővel kellet összehozni valamint a középső részt megemelni, hogy az egész épületet kétszintessé lehessen varázsolni. Ez által, közel 1500 m2 eladótérhez jutni, ami duplájára növekedne az azelőttinek.
Ezért, hogy meg tudjanak ezzel a nem egészen könnyű feladattal birkózni, a két vég kétszintes rész közötti tetőszerkezetet a plafonig vissza kellett bontani, hogy szerkezeti betonelemekkel lefedhessék, ami majd a második szint padlózatául szolgál. Hogy ezt követően folytathassák a falak építését a két vég második szinti falmagasságig. Ezt befejezően, meg kell építeni az összekötő tetőzetet. Ami után már nem marad más hátra, mint nyílászárók berakása és külső homlokzat és belső vakolása valamint a végső színezetek felvitele. Ha belegondolunk nem is olyan egyszerű az egész.
Így az igazgató, amikor Spiegel Miklós alapfizetését megállapította, némileg ezt és a további feladatokat és felelősséget is beleszámolta. Mint a fotón is láthatjuk, megbirkózott vele.
A Jubileum Nagyáruház felújítását követően készült fotón már látható a 11. emelet, amelynek következtében a beépített kirakatok által, sokkal nagyszerűebb külsőt nyert az épület és belváros egyaránt.
Itt áruljuk el, bár semmi köze a tárgyhoz, hogy a belvárosban lévő két épület a szintemelésével, mivel hasonló magoldást kapott már korábban a Nagyáruházzal szemben lévő épület is, némileg veszítettek esztétikailag a presztízsükből a két: református és római katolikus templom. De különösen az előbbi, mivel a kör a templom körül bezárult. Mert körülötte, egy sor kétszintes épület húzódik.
A Nagyáruház bővítése után, olyan osztályok nyílnak itt meg, mint a Rádió-Hangszer, Kötöttáru, Edény-gazdasági, Méteráru, Bőrdíszmű, Cipő és Konfekció. A felsoroltakon kívül működött még Játék, Illatszer, Óra, Üveg-porcelán osztály és pótszolgáltatásként nagyon népszerű lett, a földszinten működő kávézó, ahol a kávéhoz tejszínhabot, rövid italokat, cukrászsüteményeket, üdítőket is lehetett kapni. Felkapott rövid találkahellyé válik a kávézó. Így is akarta az igazgató, de nemcsak itt, hanem az Arany Kalász, a Méhes Palotában működő 47.sz. élelmiszerboltban, stb., ahol sajátosságot kaptak a városi kereskedelem üzletei.
A Nagyáruház és vele a fentebb említettek, szinte egy csapásra a megye egyik legelőkelőbb üzleteivé válnak és velük párhuzamosan a kereskedelmi vállalat igazgatója, - Kvák Emil is, amivel egyben a város tekintélye is lényegeset növekszik. Divatossá válik, különböző ürügyekkel, még a hatósági közegeknek is, Beregszászba utazni, mert a kiszolgálás minősége, a vendégfogadás messze megüti az Unióban lévő átlagosat, ami nem mindig szolgálja az egészséges kapcsolatok kialakulását és a fejlődést.
Persze az 1967-es év ezzel nem zárult le. Még hátra maradt feltenni az I-re a pontot, ami abban fogalmazódott meg, hogy végre a városban lehetőség nyílik egy újabb Zöldség-Gyümölcs szaküzlet megnyitására. Az üzletet, a Lenin és az Októberi Forradalom utcák sarkán, a 15. számot kapja. Az üzlet mérsékli ugyan a kolhoz piacon felkínált termékek körüli keresletet, de az továbbra is a kistermelőkkel szemben, a kolhozok által felkínált szegényes árukínálat, tételében és áraiban monopolhelyzetet élvez. Az igényes vásárlók inkább a piacot választják, ahol a minőség szavatolt. Így a Beregszászi Városi kereskedelmi Vállalat minden igyekezete ellenére sem rendeződik úgy a kenyér, hústermékek, mint a Zöldség- Gyümölcs ellátás.
Ezeket, a gondokat megelőzően került sor 1967-es évet záró közgyűlésre, amely új kihívások elé állította a vállalat dolgozóit, mivel a vállalat kettéválásával lényegesen változtak a gazdaság-politikai feltételek. Ám az áruellátás, amitől a városi lakosság igényeinek kielégítése függött, továbbra sem javul, szállítási gondokkal, áruhiányossággal küzd. A szakosítás által, nem sokat változik: kannákban érkezik a tej és a tejfel, hiányzik a kávé, fokozott keresletű termékek közzé sorolható nyári időben az ásványvíz, zökkenőkkel kerül a boltokba az üdítő, a fagylalt. Sorok vannak a tejért, a kenyérért, a húsért, és egy sor nélkülözhetetlen élelmiszerért. A legtöbb iparcikk, különösen a női és férfi készruha kifogásolható minőségű, miközben a divat, szóban sem jöhet. Az áruforgalmi tervek teljesítése, jó részt, a beszállítóktól: termelőktől és a nagykereskedelemtől függ, ezért a vállalat hó végén hajrászerűen végzi. Előfordul, hogy a folyó hó harmadik napján is, még az elmúlt hó teljesítésén dolgoznak. Gyümölcsöző eredmény esetén, amiért jutalmat is felszámolnak. Ezért, a városi kereskedelem, saját érdekében, kénytelen a szállítók fuvarozási szerepét is magára vállalni. Az e fajta kiadásokat nem számolja senki, elkönyvelik és persze a kereskedelmi vállalat „javára”.
