Kárpáti Igaz Szó
- március 03.
- szám.
Mi áll a konténerek útjában?
A berehovói kereskedelmi vállalatnál ez év elejéig 12 élelmiszer és egy iparcikk – üzletet tettünk alkalmassá a konténerekben szállított termékek fogadására. Már korábban hasonló lehetőséggel rendelkezett a 2. sz. élelmiszer lerakat és egy üvegbeváltó központ. A kereskedelmi hálózatban több mint 800 konténer, 70 anyagmozgató eszköz és berendezés, valamint 20 rakodótér van. Manapság kevés hozzánk hasonló vállalat dicsekedhet hasonló bázissal.
Éppen ezért bosszantó, hogy a lehetőségeket, melyek létrehozása nem kis összegbe került, távolról sem hasznosítjuk megfelelő módon. Mi ennek az oka?
Kezdeném azzal, hogy tavaly konténerekben 3450 tonna árut juttatunk el rendeltetési helyére. Ez egy közepes vasúti szerelvény terhének felel meg. Hogy ilyen mutatót érhettünk el, ezért első sorban a Berehovói Kenyérkombinátot illeti elismerés, amely a terv szerinti 1900 tonna helyett 3000 tonna kenyeret szállított le konténerekben. Meg kell ugyanakkor azt is jegyezni, hogy még ez a vállalat sem élt teljes mértékben a lehetőséggel.
Az előzetes megállapodás szerint a malomüzemnek 65 tonna darafélét kellett volna konténerekben leszállítania. Tőlük viszont csak 55 tonnát kaptunk az említett módon. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a vállalatnál a munkálatok műszaki szintje messze elmarad a követelményektől, akkor még elismerésünket is fejezhetjük ki múlt évi teljesítményükért. Az lenne a célszerű, ha minden daraféle ilyen módon érkezne hozzánk, hiszen a konténeres szállítás révén nagy mennyiségű zsákot, sok időt és pénzt tudnánk közösen megtakarítani. Ettől a lehetőségtől a kereskedelmi vállalat is, de a malomüzem is meg van fosztva a jelenlegi körülmények között. Az utóbbi vállalat túlságosan nem is érdekelt a munkakörülmények olyan irányú változásában, amely kiszorítaná a zsákokat a forgalomból. Hiszen, ha azokat visszatartjuk, akkor az üzem komoly kötbérszámlát nyújt be nekünk, amit mi kötelesek vagyunk rendezni. Miért tegyen nekünk „kedvezményt” a malomipar, amikor fáradtság nélkül is hozzájut a pénzhez. Más lapra tartozik, hogy az ilyen pénzből a népgazdaságnak nincsen semmi haszna. A jelenlegi körülmények különben csak erkölcsileg ösztönzik a vállalatokat a konténerek felhasználására.
Közel két éve annak, hogy felettes szervünktől ígéretet kaptunk arra, hogy ezen túl csak csomagoltan kapjuk a lisztet. Nos, az ígéretből, azóta sem lett semmi. Már pedig a termék kiszerelése igen sok munkaerőt köt le a kereskedelmi vállalatnál, arról nem is szólva, hogy nem minden üzletben van lehetőség e munka elvégzésére. Különben is liszt csomagolása kézi erővel történik, s elképzelhető, milyen megterhelést, jelet egy – egy bolt elárusítói számára. Csupán Berehovón 30 embert érint ez a probléma. Ennyi munkaerőt sokkal hatékonyabban és célszerűbben tudnánk foglalkoztatni. E kérdésnek van egy másik vetülete is. A lisztpor veszélyt jelent azok számára, aki beszívják. E fontos élelmiszercikk előrecsomagolása és konténerekben való szállítása tehát nem csupán gazdasági hasznot, hanem egészségügyi probléma megoldását is jelentené.
Ismeretes, hogy az idén júliustól a kereskedelemben is bevezetik az új gazdasági mechanizmust. Az előzetes elképzelések szerint minden egység, minden dolgozó anyagilag érdekelt lesz a munka színvonalának emelésében. Mi bízunk abban, hogy a konténeres szállítás, ezentúl nemcsak a kereskedőknek lesz kifizetődő, hanem a termelőknek is. Mert ma például nem sok haszon van az olyan szállításból, amelyet a konzervgyár bonyolít le. A vállalat túlteljesítette a konténeres szállításra kötött szerződését, de messze elmaradt a lehetőségei mögött. A kereskedelem például örömmel fogadná, ha a különböző üdítőitalokat kisebb űrtartalmú üvegekben szállítanák, ám a konzerv gyártók számára egyszerűbb a félliteres, sőt nagyobb üvegekbe palackozni készítményeiket.
Problémáink megoldásához kevés segítséget kapunk a helyi szervektől is. Úgy tekintik, hogy az áruforgalmi tervek teljesítése a városi kereskedelmi vállalat dolga, tehát törjék a fejüket annak vezetői. Mi viszont nem rendelkezünk olyan befolyással, hogy jobb, következetesebb munkára bírjuk partnereinket. Ezt a lehetőséget akkor kaphatjuk meg, ha minden áruféleségből gazdagabb lesz a készletünk, s csak olyan kiszerelésben vesszük át az árut, amely nekünk megfelel. Éppen ezért tovább szilárdítjuk konténerbázisunkat, bővítjük azoknak az üzleteknek a számát, amelyek képesek kisebb erőfeszítéssel átvenni a korszerűen szállított árucikkeket. Már az idén áttér az áruátvételnek erre a módjára a 17. sz. élelmiszerüzlet, valamint az 1. sz. gazdasági bolt. Bízunk abban, hogy a megújulás szellemét magukévá teszik partnereink is, s a változó gazdasági feltételek közepette merik majd vállalni az új, célszerűbb megoldásokat. Mert a konténerek útjából csak közös erőfeszítéssel tudjuk elhárítani az akadályokat.
Ferenczy (Ferenczi) Imre
A Berehovói Kereskedelmi Vállalat szervezési osztályának vezetője
U.I. 2008. május 11. Igen, mosolyogva emlékszem vissza ezekre az időkre, amikor a megyei kereskedelmi főosztály párthatalmi túlbuzgósága révén, minden tiltakozásom ellenére, a korszerűsítésekkel átestünk a ló másik oldalára, mert már mindent konténerekben akartak szállítani és árusítani, ami teljesen ellentétes volt a józan megoldásokkal, mi több, a sok ízléstelen konténerek révén, az üzletek eladótere is elvesztette varázsos vonzalmát, esztétikai tartalmát. Mert sok esetben úgy nézet ki egy-egy üzlet eladótere, mint a raktárhelyiség és a vásárló nem tudta hová is tévedett. De a diktatórikus nyomást nem lehetet kikerülni. Ezért, ha nem akart az ember felesleges ellenségeket szerezni magának vagy az önmaga által kreált lapátra ülni, hát tenni kellett, amit mondtak, más kiút nem nagyon létezett. Ha csak nem az állandó viszálykodás, amit parázs, határozott természetem és más okok miatt, nem sikerült mindig kikerülni és kivédeni. De nem rohangáltam kétségbeesetten, ha elbuktam igyekeztem idejében felállni mások segítsége nélkül. Ma jó visszaemlékezni, úgy a bukásokra, mint a sikerekre. Felemelő érzés, hogy megbirkóztál a kihívásokkal, amelyektől szellemileg, lelkileg és fizikailag is edzettebbé vált az ember. Mert mondjuk emberségből nem barátaink, hanem ellenségeink tartják a vizsgát. És ilyenkor illő talpon maradni.
