Kárpáti Igaz Szó
- február 18. Kedd
Vigyázzunk értékeinkre!
A jövő a múltba gyökerezik
Nemzeti tudatunk ápolásában és erősítésében fontos szerepet játszik a tájegységeken belüli helyi históriák, hagyományok, mondák regék ismerete. Nem kisebb jelentőségűek számunkra azok a használati és népművészeti tárgyak, amelyek egykor körülvettek vagy ma körülvesznek bennünket. A régi használati tárgyak, eszközök nagy része azonban a legtöbb településen az enyészettel fenyegetve kallódik.
Különösen vonatkozik ez falvainkra. Többségükben – legyenek azok magyar, ukrán vagy más népességűek – nincs Néprajzi Múzeum, ahol kellő gondoskodással és hozzáértéssel összegyűjtenék a múlt e felbecsülhetetlen értékeit. Holott manapság, úgy érzem, kedvező feltételek kínálkoznak ehhez. Csupán az anyagi és erkölcsi lehetőségekkel kellene jobban sáfárkodni, s összehangoltan mobilizálni az erőket.
E téren nagyon sokat tehetnének az iskolák, és az egyházak támogatása sem lebecsülendő. De akadnak más tartalékok is. Természetesen mindehhez nemcsak nemzeti öntudat, hanem a történelmünk és múltunk iránti tisztelet és alázat is elengedhetetlen. Ezt szóvá t4eszik egyébként a vidékünkre látogató vendégek is. És jogosan. Nem vet ránk jó fényt az, hogy inkább hajlunk a panaszkodásra, mint a cselekvésre.
Mozgósítani kellene erőtartalékainkat, nehogy megint elmenjen egy vonat, pótolhatatlan veszteség érje tárgyi néprajzunkat. Ugyanis jellemző ránk, hogy általában csak akkor kapunk észbe, amikor annak már jóformán semmi értelme.
Szegénységi bizonyítványnak tartom azt is, hogy városunkban – vagyis Beregszászban – mindmáig sem képtár, sem Néprajzi Múzeum nincsen. Egy skanzenről, Szabadtéri Múzeumról nem is beszélve.
Pedig szólni, kiáltani kellene, mert különben egy olyan nemzedék fog felnőni a szemünk előtt, amelyik sem a múltjáról nem tud, sem a jelenét nem ismeri. A jövő pedig nem érdekli. A képtárra, skanzenre alkalmas helyiségeket már elkótyavetyélték. Új épületek megépítésére pedig a mostani gazdasági körülmények között aligha kerülhet sor. Mégis szeretném felhívni a skanzen felépítésének gondolatát itt Beregszászban.
Úgy ítélem meg, ehhez a leginkább megfelelő hely a téglagyáraink egyikének területén lenne, de esetleg szóba jöhetne Nagybereg vagy bármely más, népművészeti szempontból nagy hagyományokkal rendelkező falu. Szerintem a skanzenre épp olyan szükség volna, mint mondjuk a magyar Nemzeti Színházra.
Az említetteknek egyébként turisztikai szempontból is komoly szerepük van. Úgy gondolom, hogy mindez hozzájárulna a magyarlakta vidék falusi turizmusának fellendítéséhez is, ami egyelőre nálunk gyermekcipőben ( vagy talán még abban sem) jár.
Ferenczy (Ferenczi) Imre
Amatőr néprajzos
