1990
Kárpáti Igaz Szó
- március 01. Csütörtök.
- szám.
Piacgazdaság nélkül nem megy
A Beregszászi Városi Kereskedelmi Vállalat múlt évi áruforgalmi feladatait könnyedén teljesítette. Persze, ha leszámolom az elosztással járó bosszúságokat. A piacon uralkodó helyzet miatt azonban a feladatok teljesítése egyre kevesebb rátermettséget és tudást követel, ami a szakma erkölcsi vonzalmának, s e miatt tehetségesebb dolgozóinknak az elvesztéséhez vezet. Ez pedig a jövőben tovább bonyolítja a problémákból való kilábalást.
Abból adódóan, hogy a hiánycikkek listája szinte naponta bővül, a leszállított áru már gyakorlatilag nem igényel raktározást, minőségi ellenőrzést, előkészítést, szakszerű ajánlást. Ma már az olyan fogalmak, mint kulturált kiszolgálás vagy az önkiszolgálás lélektani tényezői, egyáltalán szóba sem jöhetnek. A legtöbb üzletben az ajtón keresztül bonyolítjuk le az elosztást. A sorban állások egyre több időt rabolnak el a lakosságtól.
Mindezt, őszintén megvallva, úgy a vezetőségünk, mint a felsőbb szervek, tehetetlenül szemlélik. Esetleg az ellenőrzések fokozásával bíbelődnek. De vajon miért történik ez így? Ki, illetve kik az érdekeltek az ilyen gazdasági helyzet kialakulásában?
A kérdésekre az első választ abban látom, hogy végtelennek tűnnek a meg nem nevezhető összefonódások, bizonyos kategóriájú vezetők prioritása, és nem ismer határt a szakmai barbárság. Sajnálatra méltó, amikor magas beosztásúak nem tudnak első és tizedrangú feladatok között különbséget tenni.
Itt van az alkoholizmus elleni harc, amiből a világ legnagyobb paródiáját csinálták (x). Tudniillik, szőlőtermő vidék és borszerető nép vagyunk. Ehhez tegyük hozzá még, hogy az említett harc előtt is csak főszezonban, és nagyon drága pénzen lehetett szőlőt vásárolni üzleteinkben. Erre hoztak egy határozatot kiirtani az összes szőlőt. A borral végleg eltűnt a szőlő is, a fürdővízzel kiöntötték a gyereket is De vállalati példa is van bőven. Néhány éve nagy változások történtek a vezetésben. Míg a régi garnitúra idején az anyagi-műszaki bázisunk fejlődése csak lassan ívelt fölfelé, addig az áruforgalmi feladataink teljesítése piacgazdálkodási okok (a rendszeres áruhiány, a termékek alacsony minősége, az áruszállítás akadozása miatt) kissé gyorsabban, de cammogott. Rendszeresen foglalkoztatta a vezetőséget az okok feltérképezése. A lehetőségekhez mérten vadásztuk az újat és alkalmaztuk is.
Ma ott tartunk, hogy az új garnitúra az újítási törekvést teljesen kiiktatta a kollektíva életéből, mert abban az újítással foglalkozók premizálását látta, nem pedig a kezdeményezést és az alkotói kibontakozást.
Ezért nem csoda, hogy újból igazgatót szenteltünk a cégünknél. Illő megjegyezni, hogy annak idején a fiatal igazgató 2100 százalékos” támogatást kapott a kollektívától. De személyi okoknál fogva, amelynek alapja inkább parancsuralmi munkastílusának a kudarca volt, nem vállalta a Munkácsról való további ingázást.
Tény, hogy ma a kereskedelemben egyre nehezebb sikerről beszámolni. Olyannyira, hogy néha a negatív folyamatok megállításával kapcsolatos gondolatok is utópiának számítanak. Nem csodálkozom, hiszen mindenki a végeredménnyel van elfoglalva.
Az elmúlt 45 évben vállalatunk dolgozóit számtalan kritika érte a tejfel hígításáért. Tény, hogy több esetben nem fért semmi kétség a bírálat igazságához. Ám ez annak köszönhető, hogy a helyi tejüzem évtizedek óta nem tudja megoldani a tejfel 2 deciliteres üvegbe való kiszerelését. Szeretnénk tudni a vásárlókkal együtt: vajon melyik elárusítónk vagy üzletvezetőnk hatott oda, hogy leállítsa egy ilyen komoly technológiai újítás bevezetését? Mert ugyebár, voltak olyan hangok is, hogy a kereskedelem érdekelt a hasonló dolgokban.
Vajon nem a hasonló tervezgetés miatt nincs megfelelő gyermekáru, elektromos cikk, 0,5 literes befőtt és nyáron kielégítő mennyiségű üdítő ital és még nagyon sok termék? Vajon nem a tervezéssel van itt baj, amely kőfalként gátolja a piacgazdálkodás bevezetését, azaz a kereslet és kínálat egyensúlyba hozatalát? Jelen pillanatban én ezt tartom összes bajunk okának.
Ám az is igaz, őszintén megvallva, hogy engem elképeszt az a tehetetlenség és rugalmatlanság, ami szakmánkat és a gazdaságunkat ma jellemzi. Itt van például egy ilyen tény. Jelenleg Magyarország 1,6 milliárd rubel aktívummal rendelkezik országunk kereskedelmével szemben. Ugyanakkor tehetetlenül szemléljük, hogy turistáink Magyarország városaiban fél áron elkótyavetyélik áruinkat.
Ezért szeretném megkérdezni, ismerve a magyarországi ár és piachelyzetet, miért nem tudunk nyitni néhány forintért árusító üzletet, ahol magyarországi turista megvásárolhatná a szükséges holmikat? Így területünk turistái is jobb lehetőségekkel indulhatnának útra, Magyarországra. Mérséklődne ettől a feketézés is.
Hát igen, ilyen variáció nincs betervezve. S míg a terv elkészül, megint mindent elvisz a vonat, amelyre elmulasztottunk idejében felugrani.
Figyelmet érdemelnek például az ellenőrzések is. Üzleteinket ellenőrzik munkásoknak titulált tisztviselő ellenőrök, állományon kívüli és belüli „népi ellenőrök”. Csak azt nem tudtam a harminc egynéhány évi munkám alatt folyamán megállapítani, miért is „népi” a népi? Mert jelenleg odáig fajult a dolog, hogy sem a vásárlók, sem pedig ők maguk nem hisznek egymásnak. Megtörtént eset, hogy a gazdasági rendészet is nehezen tudott közöttük rendet teremteni, mert annyira összegubancolódtak a dolgok.
Ezért most már egymást váltva és mindig más üzletekben ellenőrzik az áruellátást. Az ellenőrzés újabb ellenőrzést szül, de ettől a munka nem megy jobban.
A legsajnálatosabbnak azt tartom, hogy az emberek félnek kinyilvánítani a véleményüket, nem merik vállalni a kockázatot és a felelősséget. Nem akarják, és nem tudják megvédeni igazukat. Még a fiatal dolgozóink is félnek változtatni, ami eleve elejti a tudás és tapasztalatszerzés lehetőségét. Nem tudnak, és nem mernek veszíteni. Irtóznak a személyi összeomlás gondolatától. Nem ismerik a szellemi párviadal örömeit, ezért agresszívak.
Összegezvén az elmondottakat, a legfontosabb teendőket az ipar rugalmasabb tevékenységében látom a megoldást. Mivel ezen a téren emilyen komolyabb kontrollt nem látok, így meghatározó tényezőként szerepelhetne egy ütőképes fogyasztói érdek-képviseleti szervezet megalakítása. Egy pártatlan, korrupciómentes szervezet feleslegessé tenné egy sor állami és társadalmi szervezet működését.
Elképzelhető vállalatunk részéről is egy jóval aktívabb és szakszerűbb beavatkozás a termelés (ipar) folyamataiba. Külföldön erre számtalan példa akad.
Le kellene szögezni végre, hogy egy-egy vezető megválasztásánál mindig a szakmai rátermettségnek és a pszichológiai ismereteknek kell dominálni. Aki nem tud, nap mint nap, újat produkálni, az ne vállaljon vezetői állást.
Vállalataink részéről sokkal jobban figyelembe kell venni úgy a kollektív, mint a vásárlói érdekeket. A közeljövőben erőteljesebben kell forszírozni a piacgazdálkodás bevezetését és az általa biztosított lehetőségek jobb kihasználását, ami automatikusan kiszorítaná a visszaéléseket.
Ferenczy (Ferenczi) Imre
A Beregszászi Városi Kereskedelmi Vállalat szervezési osztályának vezetője
U.I.: Ez az anyag a közelgő rendszerváltás előtt íródott. Nem szeretném vállon veregetni magamat, de csodálkozom a merészségemen és bátorságomon, hogy magyarként, párton kívüliként, minden hátsó támogatás nélkül mertem ilyen mértékben kinyitni nyilvánosan a pofámat. Hogy megittam a levét? Igen, de kinek fájt az akkor, és kinek fáj ma? Csak nekem, senki másnak.
- szept. 06.
