Nyírségi gondolat
- évfolyam 10. szám
- október
Művészete, mint a folyók vize, lassan tisztul
Nemrégen a Váci Mihály Művelődési Központ adott otthont Kádas Kati képzőművész kiállításának. Mostan Nyíregyházán a Sóstói Park Hotel előcsarnokában láthattuk a művésznő alkotásait, ahol a korábbi kiállításától eltérően, gazdagabb palettával jelent meg a művészetkedvelők előtt. Immár ki tudja hányadszor tanúi, lehettünk leheletfinom, harmatos virágillatú festményeinek és színes grafikáinak. Érdekességük, hogy szemlélésük közben visszaköszön ránk Kádas Kati eddigi életének és egész bensőjének szépsége, hogy eközben olyan esztétikai élvezettel és költői lírával örvendeztessen meg alkotásain keresztül bennünket, amilyenben eddig nem részesültünk.
Nem tudok rá mást mondani, mint hogy Kádas Kati költői megfogalmazója a formáknak, a színeknek és a tartalomnak, amelyen keresztül folyamatosan igyekszik hatást gyakorolni ránk. A jó, a szép és az igaz értelmével formálja a gondolatainkat, amin keresztül magunk is eszközövé válunk, mert elismerést vált ki belőlünk. Ezért nem lehet nem odafigyelni, hogy mivel kedveskedik újból a művészetet kedvelőknek: milyen vezetést kapnak a rajzeszközök, és a színek, miként kerülnek fel a festékek az általa megálmodott helyre a nagyobb benyomás kedvéért. Így nemcsak önmagát, de bennünket is gazdagít: csiszolja a látás világunkat, műveli a szürke állományunkat, amivel mi is gazdagabbak leszünk – tevékenyen formálja tudatunkat, egészségesen manipulál bennünket.
Kádas Kati művészetének érdekessége, egyben sajátossága, egyedi stílusa, amelynek eddig nem akadtak utánzói, mint Munkácsi Mihálynak és a többi elismert képzőművésznek. Ezért a művésznő, a különlegesek körében is előkelő helyet követel magának. Magas képzőművészeti műveltségének köszönhetően ezt a követelést nem a szó szoros értelmében éri el, hanem alkotásainak esztétikai értékével, az azokból sugárzó bájjal és zenével, amit felénk sugároz.
Képei tele vannak az emberek iránti határozott szeretettel, olykor megállíthatatlan szerelemmel, amellyel át vannak itatva egyes alkotásai. Ugyanis a finom, lágy vonalvezetések, a virágok: íriszek, orgonák, liliomok, ezt igazolják. Így, amikor megállunk alkotásai előtt és szemléljük azokat, kellemes esztétikai élvezet részeseivé vállunk.
Látszatra Kádas Kati zárkózott ember, de ha megtekintjük alkotásait, úgy kellemesen csalódunk, és könnyen ráébredünk a lényegre, hogy a kiállított művei, által fordul felénk, és nyíltan kitárulkozik, megosztja velünk egész bensője igazi tartalmát. Így teremt velünk kontaktust, folytat velünk dialógust. Eközben nem mindennapi következtetésekre jutunk, hogy Kádas Kati bárkája nem a borzalmak és álomszigetek, hanem a még megmaradt szép valóság között evez, és bárkájának gyönyörű és festőien fehér vitorláját az igazi értékekbe vetett hite duzzasztja – viszi előre az elismerések és sikerei felé, ami közben a lehetőségeket ő keresi, és ő ragadja üstökön. Ettől olyan csodálatosak alkotásai, de ettől olyan egyediek, és megismételhetetlenek is. És mielőtt hajóra szállna, az alkotásainak gyönyörű pillanatai előtt, nem vizekre, hanem saját lelke mélyére száll, hogy onnan olyan dolgokat hozzon a felszínre számunkra, amivel képes ámulatba ejteni, és elbűvölni bennünket, egyszerű halandókat, akik az élet apróságaival, és gyarlóságaival küszködünk nap, mint nap.
Kádas Kati: KETTŐS MADONNA
Ugyanakkor Kádas Kati alkotásainak némely darabját, ha különös figyelemmel megtekintjük, kisé értelmetlenül állunk előtte. Mondjuk a „Kettős Madonna” előtt azért állunkbizonytalanul, - mert szeretnénk tudni, hogy ezzel az alkotásával, mit üzen konkrétan a számunkra a művésznő, annak ellenére, hogy a legtöbb művész nem szereti az ilyen kérdéseket. Ugyanis saját elemzéseink révén zsákutcába jutottunk, ami nem feltétlenül igazolja, a művészethez való nem értésünket. Ez lehet akár pillanatnyi tévedés következménye is, úgy a mi, mint a művésznő részéről. Mert egyszerűen előfordulhat, hogy mi nem tudtuk elsajátítani a művésznő alkotásának ABC – jét.
Hiszen az ilyesmi a hétköznapi életben elég gyakran előfordul, amikor egy – egy képzőművészeti alkotás értelmezésében segítségre szorul a néző. A számunkra érthetetlen dolgok, a komoly tartalmuk révén, nem tűnnek egyértelműeknek, ami abból is adódhat, hogy Kádas Kati esztétikai érzékelése folyamatosan finomodik, nemesedik, és csodálatosan szárnyal, amitől művei: grafikái és festményei, még sajátosabbak, mert lelkének tükre mind tisztábban és fényesebben ragyog. Így egymás után kerülnek ki kezei alól a szebbnél szebb, és értékesebb alkotások: In Memorian H. Anna (2008), 2008 – A biblia éve, több képe „Cím nélkül”, az eddiginél még magasabbra emelik tekintélyét, és őt magát természetesen, attól teljesen függetlenül, hogy Beregvidéki, azaz Beregszászi és áttelepült. Engemet különösen büszkeség tölt el, mert ő, akár csak én Beregvidéki. Ezért kissé odafigyelek, ami körülötte történik.
Kádas Kati: FELHŐK
Amint a kiállítás képeit nézegetjük, ízlelgetjük, elkerülhetetlenül elénk tolakodik egy kérdés: „Ki ez az igényes képzőművész, aki ilyen gazdag fantáziával megáldott lélek, és határozott gyöngédséggel vezeti az ecsetet, aki alkotásaival, az általuk nyújtott esztétikai élvezeteken keresztül, ilyen nagyszerűen feltölti az embereket?” Ő nem más, mint Kádas Kati, akinek mostani kiállításával szám szerint immár a 70 – ik nyílt meg.
Ő ilyen lehetőségeket, hasonló fényűzést odahaza – Beregvidéken, a Bereg Alkotóközösség elnökeként sem engedhetett volna meg magának. Úgy látszik a megyébe való áttelepülésével kellemes otthonra talált. A gondtalan befogadást pedig, üdítő és termékeny alkotói munkájával igyekszik meghálálni a szabolcsiaknak, hogy lehetőséget biztosítottak neki, és szeretik. Ezért jól érzi magát és boldog, ami serkentően hat és ösztönzi további alkotói sikereinek elérésében.
Azt vallja magáról, hogy boldog. Mivel nem tartozik írásom céljai közzé, ezért ezzel a kérdéssel javaslom, ne foglalkozunk, és hagyjuk meg a maga hitében, hogy továbbra is újabbnál újabb művekkel ajándékozzon meg bennünket.
Kádas Kati: SZINDBÁD TÁVOZIK
Kádas Kati alkotásainak eredetisége egyaránt megmutatkozik úgy a stílusában, mint magában a tematikában. Az, hogy a mai kor kissé visszafogott érdeklődése a művészetek iránt, magában e tény különös keretül szolgál képeihez. Eközben a művésznő merészen érzékelteti, hogy ő teljesen másképpen látja a világot: az embereket és a környezetet, és magasan fölötte van, amiről beszél, mintegy lenyűgözve bennünket, akár az égbolton váratlanul megjelenő pacsirta, aki egyáltalán nem törődik azzal, hogy vannak e hallgatói vagy sem, és égető a hőség vagy végtelenül dermesztő a hideg, ami inkább minket, az alkotások élvezőit érint. Ő, Kádas Katihoz hasonlóan, végzi a dolgát és kész. Mert ez a hitvallása.
Mint észrevettük, Kádas Kati tevékenysége nem öncélú, azaz nem saját élvezetére készíti műveit, hanem nemes gesztussal kiállítások szervezésével részünkre bocsátja, hogy ugyanúgy, mint ő az alkotás folyamán, átélhessük, és élvezhessük azokat. Bensőjének legmélyebb titkait, élményeit, amelyeket átélt, megosztja velünk, ami nemcsak művészetének, de nagylelkűségének is igazi bizonyítéka. Így teret nyer szívünkben, mert nemcsak meg akar, de meg is küzd alkotásaival tetszésünkért. Ezzel tudatosan hívja ki maga ellen a kellemes sorsot. Mert bátran magára vállalja úgy a tetszésünk, mint az elutasításunk következményeit, ami kimondottan kiforrott emberre és művészre utal. Ezért teljesen nem csodálkozom, hogy elfogadták őt ebben a tiszta törekvéseiben. Mert talán semmi sem nehezebb az életben, mint másokkal elfogadtatni önmagunkat, ami alapfeltétele lelki békénk biztosítékának. És Kádas Kati békében él önmagával és másokkal egyaránt. Ez alkotói sikereinek, elismeréseinek, és boldogságának egyik pici titka. Maradjunk meg mi is ebben a hitben
Ferenczi Imre
- július 18.
Nyíregyháza
