Kárpáti Igaz Szó

1987. december 30.
1988. szám.

Önmaguktól nem oldódnak meg

A szegényes választék, az árucikkek nem kielégítő minősége, az áruforgalmi terv és a vásárlói igények közti különbség, és más hátráltató tényezők jelentős mértékben nehezítik munkánkat. Különösen érzékenyen érint mindez bennünket, azóta, hogy kereskedelmi vállalatunk áttért gazdasági önelszámolásra.

Munkánk átépítését néhány hónappal az új gazdasági rendszer bevezetése előtt kezdetük el. Első lépésként néhány vezető beosztású szakembert mások váltották fel. Az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy e döntésünk helyes volt. (1x)

Az önelszámolás bevezetése számos lehetőséget kínál, több eddig ki nem használt tartalékot hozott a felszínre.. Ellenben az is igaz, hogy az új forma alkalmazása közben egyes fogyatékosságaink még élesebb körvonalakat öltöttek.

Megjegyzendő, ebben az esztendőben csak nagy nehézségekkel teljesítettük terveinket. A második félévben (az önelszámolást július 1 – től alkalmazzuk) a korábbinál minden vonatkozásban jobb eredményeket értünk el. Azóta hatékonyabban tudjuk alkalmazni az anyagi ösztönzés kínálta lehetőségeket. Ennek hatása a múltban objektív és szubjektív okok miatt nem volt számottevő.. Az egyik pozitívumnak tartom, hogy az új körülmények közt mindinkább előtérbe kerül a rátermettség, a tehetség. Aki minőségileg jobb munkát végez, aki eredményt tud felmutatni, az többet is keres.

Egyes egységeink évek óta igen alacsony hatékonysággal üzemeltek, ennek fő oka éppen az volt , hogy a dolgozók nem vagy kevéssé voltak érdekeltek a forgalom növekedésében.

Korai lenne azt állítani, hogy ez a probléma (s mindazok a kiváltó okok, amelyek ide vezettek) egycsapásra megoldódott. Az viszont tény, s ezt az utóbbi hónapok tapasztalata bizonyította: az önelszámolásos rendszer tálcán kínálja a megoldás lehetőségét. Persze, a sikert csak ott hozza meg, ahol akarnak és tudnak élni a lehetőségekkel. Az új körülmények azok számára kedvezőek, akik vállalják a kockázatot, s az ezzel járó veszélyeket. Leegyszerűsítve a képlet a következő: azok keresnek többet, akik képesek növelni az áruforgalmat és biztosítani a jövedelmezőséget.

Örvendetes, hogy néhány egységünk kollektívája rövid idő alatt felismerte az önelszámolás kínálta előnyöket. Az Ezer Apróság üzletben, az elektromos cikkek szaküzletében és néhány más boltunkban ugrásszerűen nőtt az áruforgalom. (2x)

Az önállósággal, az irányítás demokratikus formáinak hatékony és szélesebb körű alkalmazásával kapcsolatban nyilvánvalóan még hosszú ideig lesznek viták. Hisz nem mindenki fogja fel, értelmezi egyformán az új helyzetet. Akadnak olyanok is, akiket még a tények sem győznek meg, s szívesebben maradnak a régi módszerek mellett. Nyilvánvaló, hogy az ilyenek nem képesek a megújulásra, a fejlődésre, s előbb – utóbb alulmaradnak a versenyben. Ez így is van rendjén. Minden kereskedelmi dolgozónak meg kell értenie: a jövőben lehetetlen a régi módszerekkel, az idejét múlt elképzelések szerint dolgozni.

Mint már fentebb utaltam rá, az új forma alkalmazása önmagában nem old semmit. Azok a problémák, melyek rendezése nem, illetve csak a kereskedőkön múlik, önmaguktól nem fognak megoldódni. Az áruhiány, a termékek rossz minősége – ez az a két dolog, ami leginkább foglalkoztatja a vásárlókat. Ezek belső átszervezéssel nem orvosolhatók. Ezeken a területeken csupán a termelő és az értékesítő sokkal nagyobb hatásfokú együttműködésével, az érdekeltség minden szinten való érvényesítésével érhető el áttörés. Ami nincs, az attól, hogy új körülmények közt tevékenykedünk, ezután sem lesz. A hiánycikkek száma csak az ipar és a kereskedelem közös munkája eredményeképpen csökkenthető.

Viszont sok esetben a helyzet az: hiába van bőséggel olyan alapanyag, melyből kelendő árucikk állítható elő, ha az ipar nem érdekelt abban, hogy vevőre is találjon, amit eljutat a kereskedelmi hálózatba. De tovább megyek, néha a csomagolás, a tételek nagyságrendje miatt marad a polcokon az áru. A termelő viszont nem igyekszik igazodni a kereslethez, a vásárlók érdekeihez, mivel nem fűződik érdeke ahhoz, hogy az általa gyártott cikkek minél kelendőbbek legyenek.

Nézzünk egy egyszerű példát. A kukorica pálcikákat (krupjanija palocski) gyerekek és felnőttek egyaránt kedvelik. Minden bizonnyal kelendőbb lenne, ha félkilós helyett 50, 100, 150 grammos csomagolásban kerülnének az üzletek polcaira. Arról már nem is szólva, hogy aligha lenne szűkség másra, mint egy kis vállalkozó kedvre, különféle ízesítésű pálcikák kibocsátására.

Hasonló probléma a gyümölcs és zöldségkonzervek előállítása körül is van. Hiába jelezzük a gyártónak, hogy a háromliteres üvegekben a gyümölcslé, a paradicsomlé eladhatatlan, a szállítmányok nagy részét mégis így kapjuk. Ugyancsak az érdekeltség hiányának a számlájára írom azt is, hogy konzervgyáraink csak néhány gyümölcsféléből készítenek befőttet, lekvárt. Aligha kétséges, hogy mindezekből a jelenleginél lényegesen nagyobb választékot lehetne biztosítani.

A termékek minősége és a választék terén lehangoló helyzet uralkodik városunk húskombinátjában. Az egyes felvágottak megnevezésükön túl gyakorlatilag semmiben sem különböznek egymástól. Akadnak érthetetlen fogyatékosságok a tejtermékekkel kapcsolatban is. Megmagyarázhatatlan például, hogy Berehovói Tejüzemben miért ódzkodnak a tejföl üvegekben való forgalmazásától? Miért kannákban szállítják azt az üzletekbe? S hová tűnt a tasakos tej? Néhány esztendővel ezelőtt városunkban megjelent a korszerű csomagolású tej, viszont rövid időn belül visszatértek az üvegesre. (3x)

Sokaknak tűnhet úgy, hogy eredeti mondani valómtól, az önelszámolás bevezetésének taglalásától túlságosan messzire kalandoztam el. De hadd kapcsolódjam ismét a fentebb említett cikk gondolatmenetéhez mindaddig, amíg az iparvállalatoknál nem történik radikális változás (erre megvan a remény, mivel a terület számos vállalatánál január 1-től áttérnek az önelszámolásra), addig a kereskedelem keze meg van kötve. Persze, ezzel nem a felelősséget kívánom elhárítani. Vállalatunk készen áll arra, hogy a kor követelményinek megfelelő szinten lássa el a lakosságot, de ehhez megfelelő partnerek is kellenek.

Ferenczy (Ferenczi) Imre

A Berehovói Kereskedelmi Vállalat szervezési osztályának vezetője

2008. I. 2008. május 12. 1x – Itten első sorban régi és kimondottan tehetséges igazgatónk – Kvák Emil leváltására utaltam, akit a nyugdíjkorhatár elérésének ürügyén váltottak le posztjáról a járási tanács és a megyei kereskedelmi főosztály közös kezdeményezésére. Az új vezetőt viszont már csak a megyei elit jelölte ki. Így játszottak az akkori demokrácia fő figurái.

Ezért a Munkácsról átutalt új igazgató vígan és magabiztosan gyakorolta a helyi szakemberek váltogatását, cserélgetését, aminek olykor bizony szomorú hordalékai voltak, különösen a magyarságot illetően, amit fondorlatosan igyekezett ezzel-azzal leplezni. Így került az áthelyezés lapátjára Varcaba Lea a 47. sz. élelmiszerüzlet kiváló vezetője, majd hasonlóan készültek elbánni Kahlik Csaba és Orbán Sándor az 1. sz. és 2. sz. élelmiszer lerakatok vezetőivel, amit szerencsés kimenetellel végül sikerült megakadályoznom, amiről maguk az áldozatok sem tudnak a mai napig.

2x – Igen, azokban az években, ezekben az üzletekben hirtelen meg növekedett, azaz elszökött az áruforgalom, ami első sorban a határátlépéssekkel járó enyhülésnek és más gazdasági változásnak volt leginkább köszönhető, mint sem az új gazdasági mechanizmusnak. Mivel a vásárlók a váratlanul megjelenő külföldi piacot igyekeztek ellátni.

3x – A kereskedelem és a szállítók - (árulerakatok, termelők) között a gazdasági és jogi kapcsolatokat sok esetben olyan szakemberek irányították, kiknek nem volt, nem az, hogy tudásuk, de kellő érzékük sem a dolgok hatékony mederbe való tereléséhez, nem az, hogy valamilyen komolyabb eredmények eléréséhez. Ugyanis egy-egy szakember elvhűsége, nemzetiséghez való hovatartozása sokkal fontosabb tényezőnek számított, mint a nélkülözhetetlen hetedik érzék a maradéktalan teljesítményhez.

A tejüzem által gyártott kannás tej és tejfel gyártásához nagyobb érdekeltség fűződött (a termelőtől, a köztes szállítón keresztül, a kereskedelemig), mint a modern csomagolási technika bevezetéséhez, mert azok szabályainak megszegését vígan és akadályok nélkül lehetett megszegni, főképpen a termékeket „keresztelni”, amivel kétarcúvá vált a hatalom: követelt és zsebelt, azaz osztozkodott, részesedett a bevételen.

Azt meg végképp röhejesnek tekintettem, hogy amint elkezdődött és erősödött az alkoholizmus elleni harc a Szovjetunióban, úgy tűntek el folyamatosan a kisebb, előbb az egy, majd a két és féldecis, később pedig a félliteres kiszerelésű tömény szeszesitalok. Ez különösen jellemző volt a tömény italok gyártására. A végén, jobbnyira már csak hét decis és literes kiszerelésben lehetett vodkát kapni. Eközben óriási mennyiségű terményt dolgoztak fel szeszesitallá és az emberek sorban álltak a kenyérért. Ahelyett hogy érdekeltté tették volna az egészséges életmódot, az alkoholizmus ellen hadakoztak, eredménytelenül. Ami nem bizonyult másnak, mint szélmalom-harcnak.