SzSzBM-i
Nyugdíjasélet
- március
Összetartó erő
- Feltehetően sokan vannak, akik ismerik a Sóstófürdői nyugdíjas klubbot, el sem tudják képzelni, milyen lehet annak keretein belül az élet. Ezért úgy képzelik, hogy összegyűl ott egy csomó, lehetet len vénasszony és vénember, akik kiülnek valahová a kispadra, miközben össze-vissza röpködnek, unalmukban pletykálnak, és gyógyíthatatlan körülményeikről társalognak. Őszintén szólva, sokáig én is így gondoltam, de amint hosszú töprengés után beléptem a klubba, egy csapásra megváltozott a vélemény.
Akik a Sóstófürdő nyugdíjas klubba „betéved”, az rögtön vendégmarasztalónak érezi a széket, ezért határozottan marad, mert a divatos szóval élve, kisugárzása ennek a társaságnak, ami gazdag érzelmi és értelmi értékekre utal.
„Jó, jó, de miből áll ez a kisugárzás?”- merül fel önakaraton kívül a kérdés. A válaszomat erre azzal kezdeném, hogy a nemrég megválasztott vezetőség a tagsággal összehangolt tevékenységet folytat, aminek révén a felszínre törnek az emberek rejtett költői, prózai, fotográfiai, stb. ambíciói. Tehát bizonyos önkifejeződési lehetőség nyílik meg a tagság előtt, amelyre elsősorban maga a nyugdíjas klub a vevő. Így ismerkedhettünk meg Szabóné Marika, Kulcsár Erzsike, Hajzer Judit írásaival, valamint Gyuka Ferenc fotóival, miközben érlelődnek a további tehetségek más irányú kibontakozása.
A kisugárzással kapcsolatosan folytatnám, hogy itt nem sértődik meg senki egy-egy hirtelen megnyilvánuló „kedvességért”, már azért sem, mert igénylik az emberek. Ehhez tudni kell, hogy nemcsak elvárják, hanem figyelmesek is egymás iránt, azaz nem önzők. Így nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy teljes összhang uralkodik a klubon belül, ami a tolerancia jegyeit is magában hordozza. Ez utóbbit pedig leginkább azok gyakorolják, akik feltételek nélkül tudnak szeretni. Pedig ha nézetek, kor és nem szerint nézzük a tagságot, akkor eléggé vegyes. Igaz, ritkán politizálnak, mert tudat alatt mindenki tisztában van annak következményeivel ugyanúgy, mint a kölcsönadott pénzzel és ez már az előrelátás, a megelőzés, a felelősség „felségvizei”.
Az igazság az, hogy a rendezvények sokaságát úgy is meglehet szervezni, amitől gazdagabb a társasági élet, de nem biztos, hogy jobb minőségű, azaz meghittebb a gondtalan és őszinte beszélgetésektől, jóízű nevetgélésektől. Ugyanis ezek a megnyilvánulások a sóstófürdői nyugdíjasoknál nem manipulálás következményei, hanem emberi lélek legmélyéről fakadó tiszta érzelmek, amitől megkönnyebbülnek és gyógyulnak a régi sebek, sérelmek.
Így amikor elérkezik egy-egy összejövetel búcsúpillanata, azt szinte mindenki szomorkodva fogadja. Részben ezért lett megduplázva a találkozók száma, mert jó együtt és békében élni, társalogni, recepteket cserélni, a sütéshez-főzéshez, a takarékosság fortélyait eltanulni egymástól, vagy egyszerűen csak csevegni. Ilyenkor jó látni a beszélgetések hevében kipirult arcokat.
Hát nagyjából ezekről szerettem volna szólni, mint a sóstófürdői nyugdíjasok fogadatlan prókátora a karácsonyi, születés és névnapi, valamint a nagy vígasságot kiváltó farsangi mulatságainkat követően.
De akkor még nem szóltam az ezeket megelőző közhasznú tevékenységeinkről, a szervezetünknek helyet adó Tókuckó parkjának évente ismétlődő tereprendezéséről, virágosításáról és takarításáról, valamint különböző kulturális rendezvényeken való részvételünkről. Ám legyen bármelyikről is szó, ami egységes és időtálló bennük, az a megértés, az összetartozás és a szeretet. Ez az, ami sugárzik belőlük, ami összetartja őket hosszú évek óta. Csak, szerintem, jobban kellene értékelni és támogatni, hogy gyarapodjon, erősödjön, és szárnyra kaphasson, mert a nyugdíjas szervezet a megalakulása óta eltelt öt év alatt sokat bizonyított.
Ferenczi Imre, Klubtag
