A fiatalok is megirigyelhetnék

Nemrégen, amit ilyen vagy olyan oknál fogva elég gyakran megteszek, hazalátogattam Szülőfalumba, Nagybégányba, ahonnét több mint 60 éve, elkerültem.

Az önmagam által szabott feladataim mellett, olykor meglátogatom egyik-másik rokonomat, vagy volt osztálytársamat, hogy felfrissítsük a régi szép emlékeinket, amelyek közé néha akaratlanul, szomorú is belevegyül. Már maga az a tény is, hogy az élet szanaszét dobált bennünket, nem valami magasztos dolog, mintahogyan a múlt, úgy szerintem a mai élet sem fenékig tejfel. Bár Szurnyák Miklós osztálytársam, akit a legutóbb meglátogattam, kissé másképpen vélekedik a dolgokról. Pedig nincs sem amerikai rokona, sem pedig kiemelkedő állami nyugdíja. Ami mögötte és előtte van, az nem más, mint az élethez való komoly hozzáállás, a kemény fizikai és alkotó munka, a kitartás és szorgalom.

                    Az áruforgalom Árnyékában

„A dolgozat, a SzSzBM-i Levéltár 2010-ben meghirdetett „Nemzetközi Levéltári Napok” alkalmából készített anyag rövidített és módosított változata.”

 A BEREGSZÁSZI VÁROSI KERESKEDELEM TÖRTÉNETÉBŐL (1945-1967)

Bevezető

Egy kis „ízelítő”, a több mint félévszázados múltból

(1945)

Miután 1944. október 26–án a Vörös Hadsereg elfoglalja, vagy ahogyan a későbbi kiadványokban találjuk – felszabadítja Beregszászt, Kárpátalját, minden magyar és vele rokonszenvező, rettegésben él. A Felszabadító Hadsereg katonái és tisztjei gátlástalanul erőszakolnak sorra gyerekeket, nőket, időseket, végeznek ki bírósági tárgyalások nélkül embereket. Összegyűjtik a felnőtt férfilakosságot és marhavagonokban szállítják őket szerte az Unióban háromnapos munkára, ahonnét a legtöbbjük, már soha nem térhet vissza a Szülőföldjére, az embertelen feltételek és bánásmód miatt, mert odavész.

A szétválás nagy pillanatai

1967 közepén, a Beregszászi Városi Vegyeskereskedelmet, váratlanul, végérvényesen kettéválasztják. Ezt igazolják a befejezetlen új építkezés és felújítás alatt lévő ingatlanok és néhány más jellegű intézkedés.

A már tíz éve igazgatóként dolgozó Kvák Emil, sok tekintetben, rég kimozdította a vállalatot a holtpontról. Kezei alatt, egyre nagyobb lendületet kapnak, az ingatlanok olyan fejlesztése, ahol az építkezés komoly műszaki megoldásokat igényelnek. Az igazgató nem szerette a váratlan meglepetéseket, ezért mindig ragaszkodott nemcsak a mérnöki elképzelések pontos műszaki számításokkal való alátámasztásához, de azok pontos betartatásához is.

Röviden a másik oldalról

 A Városi kereskedelem igazgatója – Kvák Emil, - fellélegezhetett, mivel a szétválasztást követően mérséklődtek az ellenőrzések, különösen a hiányzó konyhai nyers és építkezési anyagokra rendszeresen irányulók. Jóval kevesebbek lettek a gondok, mégis kissé elszomorodott, hiszen az elmúlt tíz év alatt nem kis energiát fektetett a közétkeztetési ágazat fejlesztésébe és mostan búcsút kellett vennie tőle.

Tanulságok

Az 1967-ben történtekhez

A kettéválást követően a vendéglátó-ipar mezőgazdasági részlege, amelynek legfontosabb feladata leginkább a hústermelés, továbbra is ugyanazokkal a gondokkal küszködik, mint korábban: kis alapterület, alacsony termelékenység, visszaélések, amelyekről mindenki hallgat. A megtermelt húst, az étkezdéknek, és éttermeknek, azok közül is a kedvenceknek, pofára adják. Hiányzik a mélyreható gazdasági elemzés, a következtetések levonása, a hiányosságok felszámolása. Ezeken, a kéz – kezet mos módszeren, a szakosítás sem sokat tud változtatni. Így mindössze annyi történik, hogy az állam pénze, egyik zsebből átvándorolt a másikba.

Utólagos megjegyzés:

A dolgozat részét nem képezte, de mellékelve volt

Sajnálkozásaim

Tisztelt Pályázat Kiírók! Szomorúan, és kétségbeesésem közepette kell szólnom arról, tényről, hogy Kárpátalján, a rendszerváltást követően közel húsz év múltán is, a levéltári anyagokhoz való hozzáférés a mai napig erősen korlátozott, ami a személyes tapasztalatomat illeti, ez azt jelenti, hogy egyes kiváltságosaknak engedélyezett, míg másoknak teljesen megtagadott. Az utóbbiak közzé soroltak engem is.

30 дней, которые не потрясли мир, однако...

или

Как мне не повезло во сне стать одесситом

История, которая ничего общего не имеет с действительностью, поэтому за ранее просим извинение за случайное совпадение изложенного с некоторыми фактами жизни.

«Знали? Когда человек смотрит, ретина его глаза, свет поглощает. Потом этот свет в виде сигналов передается в мозг. И глаза совсем не гаммы цветов ощущает, а всего лишь электромагнитные волны, которые видимые нами окружающие предметы и мир отражают. А всего лишь наш мозг превращает в то, что мы практически воспринимаем.

Аналогичная картина и со звуком.

 Imádságom

Drága Jóistenem! Köszönöm a nyugodt békés éjszakát. Köszönöm, hogy kipihenhettem magamat. Köszönöm, hogy segítesz, hogy támogatsz, hogy gyógyítasz. Köszönöm az erőt, amit kapok tőled, és a reményt, hogy meggyógyulhatok.

Köszönöm a hetvenkilenc évet, a tetőt a fejem felett, a kényelmet és a biztonságot, amit élvezhetek.

Köszönöm az ételt, italt, a friss vizet és levegőt, amit fogyaszthatok.

Köszönöm az éltető napsugarat, a természet szépségét,ami körül vesz. Köszönöm a jóságodat, a békét, a nyugalmat, a szeretett, amiben részesülhetek.

Nyírségi gondolat

10. évfolyam 10. szám
11. október

  Művészete, mint a folyók vize, lassan tisztul

Nemrégen a Váci Mihály Művelődési Központ adott otthont Kádas Kati képzőművész kiállításának. Mostan Nyíregyházán a Sóstói Park Hotel előcsarnokában láthattuk a művésznő alkotásait, ahol a korábbi kiállításától eltérően, gazdagabb palettával jelent meg a művészetkedvelők előtt. Immár ki tudja hányadszor tanúi, lehettünk leheletfinom, harmatos virágillatú festményeinek és színes grafikáinak. Érdekességük, hogy szemlélésük közben visszaköszön ránk Kádas Kati eddigi életének és egész bensőjének szépsége, hogy eközben olyan esztétikai élvezettel és költői lírával örvendeztessen meg alkotásain keresztül bennünket, amilyenben eddig nem részesültünk.

Egy csúnya lucskos álom margójára!      

Mint a pezsgősüvegből a dugót

Sokáig haboztam, mire elhatároztam magamat, hogy keresek valami kényelmes megoldást a motorozásom színvonalának emelése érdekében. Igaz, itt Nyíregyházán nem sok megoldás kecsegtetett, de a motorozás vágya és szeretette erősebbnek bizonyult és győzött. Így kötöttem ki előbb a Szász Károly által vezetett Óriás kerék klubnál, amelynek tagja lette, és néhány rendezvényen részt is vettem. Ám a kapcsolatunk annál fogva, hogy internetes volt, amivel nem rendelkeztem, megszakadt. Majd társakat keresve egyedül kóboroltam, ami az igazat bevallva, jó is meg nem is.