Beregvidéki villanások

Megbecsült és veszendő értékeink

Pirigyiné Prófusz Marianna népművész
- Játszi könnyedséggel -

Ki ne ismerné Beregszászban Pirigyiné Prófusz Marianna pedagógust és aranykezű népművészt? Már ebből a kérdésből is jól kitűnik, hogy sokkal többen ismerik őt, mint azt kívül álló gondolná. Ez az elismerés természetesen nem pottyant csak úgy az égből.

Feltehetően, ezért tenni is kel­lett komolyan valamit, de olyas­mit, ami Őt az általános emberi közegből kiemeli. Így, ezáltal ke­rült az én szemszögembe is.

Istenem, Marianna! Ez az örök­ké derűsen mosolyogni, nevetni tudó, a lélek és a szellem tisztasá­gából fakadó asszony, aki az élet legegyszerűbb, és legtermészete­sebb dolgának tekinti azt, amit művel: sző, hímez, öltöget, gör­nyed, keményen dolgozik, igazi Pirigyiné Prof asz Marianna            művészi értékeket hoz létre, vala-

(A szerző fotója)                       mi magasabb, Isteni sugallatra, -

vagyis alkot. Ezek a gyönyörű munkák, amelyek komoly fizikai és szel­lemi odaadást követelnek, úgy kerülnek ki Marianna kezei közül, mint egy igazi bűvész kalapjából a galambok, szemet kápráztatóan, miközben a mutatvány legnagyobb dicsérete az ámulat.

Kárpáti Igaz Szó

1997. február 18. Kedd

Vigyázzunk értékeinkre!

A jövő a múltba gyökerezik

 Nemzeti tudatunk ápolásában és erősítésében fontos szerepet játszik a tájegységeken belüli helyi históriák, hagyományok, mondák regék ismerete. Nem kisebb jelentőségűek számunkra azok a használati és népművészeti tárgyak, amelyek egykor körülvettek vagy ma körülvesznek bennünket. A régi használati tárgyak, eszközök nagy része azonban a legtöbb településen az enyészettel fenyegetve kallódik.

Derceni Ibolya népművész
- Keményen megdolgozott érte -

Kígyóst nem a Beregszászi hegy, hanem a falu házai, de leginkább a hely­béliek által gondosan köréjük ültetett ősrégi gyümölcsfák és az elválasztha­tatlanul összeölelkező Beregi dombok védik, amelyek felfogják az észak-ke­leti hideg szeleket, hogy otthonosabban érezzék magukat az emberek.

Az itt élők mindig összébb húzódtak, de nemcsak azért, hogy nagyobb biz­tonságban érezzék magukat, hanem, hogy testük melegét is megoszthassák egymás között. Mert belső melegség, szeretet és más feltételek is szükségesek voltak ahhoz, hogy megszülethessen, és hosszú évtizedeken keresztül virá­gozzon a népművészet ebben a szerényen megbújt Beregvidéki kis faluban, ahol, ha estenként elül a zaj, az emberek talán nemcsak egymás kiáltását, de még a szívdobbanásukat is hallják.

Szivárvány

1998. december 19.
1999. évfolyam.

Szalai Csaba magyarországi újságíróhoz, Nagybégány lakosaihoz, valamint minden rendes népépítészeti értékeket szerető emberhez.

                               Nyílt levél

 Kedves Barátom Csaba!

Kedves Földijeim! Embertársaim!

Őszintén bízom és remélem, hogy a bizalmas megszólításom nem okoz gondot a számotokra. Levélben fordulok hozzátok ama ügyben, melyről már 1991 – ben a beregszászi járási lapban szóltam, és a nemrégiben több alkalomkor is felvetettem a problémát, mert ez a szülőfalumat – Nagybégányt és annak lakosait egészen közelről érinti.

Kárpáti Igaz Szó

1997. június 10. Kedd

                A falu életének krónikása

Ősz hajú, mindig mosolygós, hetven körüli nyugdíjas pedagógus, aki igazán megtehetné, hogy élvezi az élet örömeit és átadja magát a békés semmittevésnek. Ehelyett nagyon is tevékenyen telnek napjai. Leül a sámlira és a hokedlire helyezett kis írógépe fölé görnyedve, kopogja a sorokat szorgalmasan szülőfaluja, Bene történetéről, feljegyzi mondáit, legendáit, szájhagyományait és mindazt, amit fontosnak talál papírra vetni a mai hétköznapokról.

Szivárvány

1999. február 20.
2000. évfolyam.

Gazdaszövetkezetek: a múltjuk mellett jövőjük is lesz?

 Nem régiben, amikor szülőfalumban jártam, váratlanul toppantam be az egyik közeli rokonomhoz. Sógorom, a kölcsönös üdvözlés után örömmel újságolta, hogy megalakult a faluban a gazdaszövetkezet 7 alapító taggal, és a vártnál nagyobb iránta az érdeklődés. Imponáló, amikor az emberek minden külső erőszak nélkül egyszerű paraszti bölcsességgel ébrednek rá arra, hogy több évtizedes megszakítás után folytatniuk kell azt, amit őseik fejlesztettek, de különböző külső ráhatások miatt, abba kellett hagyniuk.

Beregi Hírlap

1999. december 23.

Piktográfia a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz

 Mélyen meghajolva

Tudom, kissé szentimentálisan hangzik, ám ezzel én mit sem törődve, őszintén közlöm,, hogy nem voltam és ma sem vagyok túlbuzgó hívő, sem pedig a Becsületrend lovagja, de mindezek ellenére elgondolkoztatnak a mai életünk bizonyos mozzanatai, ami arra a következtetésre juttatott, hogy most, az ezredforduló Karácsonya táján engem, Ferenczy (Ferenczi) Imrét, mint embert és a Beregszászi Közétkeztetési Kombinát volt áruszakértőjét, a Berker kereskedelmi Vállalat volt vezetőségi tagját egyre jobban aggaszatnak a múltban másokkal szemben elkövetett erkölcsi, esetleg jogi sérelmek, habár én ilyenekre nem emlékszem, de a múltban feltehetően előfordultak.

 Nagybégány-i Gazdag Berti és Pista
- Nem a pénzért csinálták... -

Úgy gondolom, hogy az emberi jellem egyik legszebb megnyilvánu­lása a nemes irányokban történő kibontakozása, amikor rövidebb - hosszabb önelemzések nyomán vagy anélkül önmagára talál a benső szellem, aminek következtében, az egyén fizikai és szellemi képességei a célkitűzések, és az adódó lehetőségek tökéletesen párosulnak, aminek révén a belső feszültségek megszűnnek.

Szinte természetes, hogy eköz­ben a cél elérése a legtöbbször komoly lemondásokkal, áldozatokkal jár, és igazán mindez akkor jó, ha ehhez anyagi és erkölcsi elismerés tár­sul, ami további sikerek elérésére sarkalja, ösztönzi az egyént. Nagyon kell szeretni valamit, hogy ezek nélkül az ösztönzések nélkül az ember hosszú távon művelni tudja azt, amit elképzelt vagy kitűzött maga elé. Mert ilyesmit kényszerből sokáig művelni igazán, hosszú távon, nem igen lehet. Pedig vannak emberek, akik vállalják az életnek ezt a nem egészen zökkenők nélküli rögös útját.

SzSzBM-i

NYUGDÍJASÉLET

2005. Június

 Örülünk, hogy részt vehettünk

 A Sóstógyógyfürdői Nyugdíjas klub vezetősége különösen nagy érdeklődést kiváltó előadást szervezett a tagjai számára. Az előadást, amelynek Fájdalommentes öregkort minden embernek volt a témája, dr. Varjú Tibor, a megyei kórház reumatológiai osztályvezető főorvosa tartotta. A jelenlévők mozgásszervi betegségekkel, problémákkal kapcsolatos kérdéseikről a leghozzáértőbb szakorvostól értesülhettek. Az előadó részletesen ismertette nemcsak a betegeket, hanem azok kiváltó okait és a megelőzés nyújtotta lehetőségeket az egészség megőrzésében. Az utóbbiak között az előadó a főhangsúlyt kimondottan a helyes táplálkozásra, a mozgásban gazdag és az egészséges életmódra helyezte, amivel a betegségek nagy része pozitívan befolyásolható. Ezért jelentőségük, különösen a mi korunkban, többrétű.

Csizaj,

december 27. - 2003. április 04.

Ó, TI RÉGI SZÉP FALUSI SZOKÁSOK

Avagy

REND A LELKE MINDENNEK

Bevezető

 Dalol a szívem és táncol a lelkem, mint valami iskolapadból szabadult, zabolátlan falusi kisdiáknak, aki a zord osztályteremből, a megterhelő tananyag elől a szabadba kerül, amikor vidékünket járva régi, szép falusi házakat, gazdasági épületeket és szokásokat látok még itt-ott élni, újra éledezni. Ezeket őseink saját szándékukból, minden kényszer nélkül, évszázadokon keresztül csiszolgatták, gyakorolták a háborút megelőző, sőt még az azokat követő években is addig, amíg az akkori, egészséges szokások helyébe újabbakat, életképtelenebbeket nem erőszakoltak mindnyájunkra, nem nézve arra, hogy a múltbelieket a szükségszerűség, a lelki-testi igényesség, az élet fejlődése hozták magukkal.