SzSzBM-i

Nyugdíjasélet

2007. Augusztus

Szülőfalum

Kígyóként tekergő utcák pora

Bóbiskoló tornácos házak sora

A tetőkön csipkék nedvesednek

A kéményeken gólyák kelepelnek

Fiaik büszkén daccolnak a széllel,

Egy kolhozelnök tündöklése és szomorú bukása

Egy kolhozelnök tündöklése
és szomorú bukása

Beregvidéken nem Nagybégány volt az 1950-es években az egyetlen helység, ahová a vezetőket felsőbb utasításra egyszerűen „kiutalták”, majd helyben, a kolhoz vezetőségével, tagságával a döntést minden kertelés nélkül elfogadtatták, megszavaztatták, vagyis törvényesítet­ték.. Ezért a legtöbb helyen a tartózkodás, a félelem, a vezetéssel nem „újat húzni” való állásfoglalás lett a tagság számára a mérvadó, ami szavazáskor a fejbólintással lett egyenlő.

A Nagybégány-i kérész életű újítások és sorsuk

Beregdéda, Nagy és Kisbégány, Balazsér lakossága a háború után ár­gus szemekkel tekintett jó ideig Beregszász, Mezőkaszony, Gát, Nagybe- reg felé, ahol állítólag az ott lakóknak nem kellett hosszú napokon és éj­jeleken keresztül strázsálni, hogy a fáradtságos munkájuk eredményét, esetleg a közösből szerzett, vagy csere-bere útján vásárolt kis terményü­ket megőrölhessék, kiüthessék a napraforgójukat, hogy ez által némi kis zsiradékhoz jussanak.

I.

Igaz, Nagybégányban a háború előtt és után ugyan működött bizonyos ideig egy kisebb daráló, ám, ha az ott készült őrlemények segítségével a környék asszonyai, ha nyögvenyelőt vagy csíráshaluskát készítettek, - pe­dig ahhoz igazán nem sok liszt kellett, - akkor azt még Ludas Matyi sem tudta volna egyhamar kiverni az emberből, mert úgy belé dagadt.

ÉLET – JEL

2008. XI. 29.
2009. XII. 23.

                                                 STEMPLI a ZSEBBEN

 Nem keresztelt elő, csúf és ragadványnevek Beregvidék falvaiban

(Nagybégányi példán)

A legtöbb beregvidéki faluban a magyarok többségben élnek, kivéve néhány olyan helységet, mint Alsó és Felsőremete, és néhány egykori tanya, ahol a ruszinok, ukránok alkotják a többséget, de mindezek ellenére, Hála az Úrnak, mindeddig békésen megvoltak egymással, feltehetően ez már így is marad a jövőben.

Viszont azokban a helységekben, ahol többségben magyarok élnek elég gyakoriak az egyforma rokon és nem rokon vezetéknevűek, ami némi nehézségeket, ritkábban mulatságos helyzeteket okoz a hasonló nevek használata. Ezért, hogy áthidalják ezeket a nehézségeket, az emberek maguk gondoltak ki, és ragasztottak elő és „csúfneveket” az olyan vezetéknevűekre, amelyek gyakran ismétlődnek vagy valamilyen oknál fogva nehezen voltak kiejthetők, megjegyezhetők, esetleg valamivel ki akarták emelni abból a közegből, vagy úgymond rászolgáltak, kiérdemelték azt. Gyakran a választott, azaz a ragasztott nevek használata alkalmával a valódi vezetéknevet gyakran el is hagyták vagy megváltoztatták.

Szabolcs-Szatmár-Beregi

SZEMLE

2010/ 2

Beregszászi járásközi árulerakat

Rövid története 

Az írás elkészítését támogatták: Kotner Klári Áruismerő, Adám Dobra igazgatóhelyettes, Medvigy Margit jogász, Rendes Zoltánné könyvelő, és a lerakat más dolgozói.

Az ismeretlen műkedvelő fotós felvételén a Beregszászi Járásközi Árulerakat épületét látjuk nemsokára a sietős beindítás után. Jobbról az alacsonyabb épületben a hütőagregátok helyezkedtek el, amelyek ammóniával működtek, néhány palackot a felvételen is láthatunk. A gépészeti teremben termelődött hőt hasznosítás nélkül egy nagyobb teljesítményű ventilátorokkal az ablakokon keresztül a szabadba hajtották, ami az egyik szélső ablakon egészen jól látható.

SzSzBM-i

Nyugdíjasélet

2005. március

    Összetartó erő

• Feltehetően sokan vannak, akik ismerik a Sóstófürdői nyugdíjas klubbot, el sem tudják képzelni, milyen lehet annak keretein belül az élet. Ezért úgy képzelik, hogy összegyűl ott egy csomó, lehetet len vénasszony és vénember, akik kiülnek valahová a kispadra, miközben össze-vissza röpködnek, unalmukban pletykálnak, és gyógyíthatatlan körülményeikről társalognak. Őszintén szólva, sokáig én is így gondoltam, de amint hosszú töprengés után beléptem a klubba, egy csapásra megváltozott a vélemény.

Akik a Sóstófürdő nyugdíjas klubba „betéved”, az rögtön vendégmarasztalónak érezi a széket, ezért határozottan marad, mert a divatos szóval élve, kisugárzása ennek a társaságnak, ami gazdag érzelmi és értelmi értékekre utal.

Magyarok Világlapja

1993. június

                           Levél Kárpátaljáról

Meleg, baráti hangon, őszinte szívvel és mély, alázatos meghajlással tudom megköszönni azt a figyelmességet, amit önöktől az utóbbi években kaptunk. Ráadásul a minap újból megkaptuk a „Magyarok Világlapja” ez évi első számát. Köszönöm. Köszönjük mindannyian, akik olvassuk. Ez olyan mag, amely bizonyosan éledni fog.

Beregi Hírlap

1991. október 17.

                                  Válasz egy cikkre

Tisztel Cservatyuk Olga!

Meghatottan olvastuk az Ön által írt sorokat a Beregi Hírlapban. Megkérem, hallgasson meg minket is.

Bevezetőként röviden felteszek egy kérdést: Mit is jelent ma kereskedőnek lenni? Ezt persze az tudja a legjobban, aki több évet a pult mögött töltött. A soraiból ítélve Ön biztosan nem tartozik azok közé, mert akkor tudna róla, hogy egy–egy árutömeget négyszer–ötször kell átcipelni, hiánycikk a legtöbb üzletben az elementáris higiéniai és munkavédelmi feltétel, a mechanizálásról vagy az automatizálásról még álmukban sem hallottak, rendszeresen ki vannak téve a termelő és szállító kénye – kedvének, a meghatározott munkaidőről és pihenésről is csak álmodozhatnak.

Beregi Hírlap

1991. december 12.

                          Milyen is volt Dercsényi?

A Beregi Hírlap ez év szeptember 12 – i számában jelent meg a „Mi lesz a Dercsényi tanya sorsa?” című írás Ferenczy (Ferenczi) Imre volt nagybégányi lakos tollából. Szóba került ebben az is, hogy Dercsényi István közéleti és tudományos tevékenységével kiérdemelte emlékének megőrzését, ápolását.

E cikkre reagálva kaptuk az alábbi fényképet, amely két okból is kuriózumnak számít, elsősorban azért figyelemreméltó, mert Dercsényi Istvánt (az elsősorban jobbról az első) számtalan kitüntetésével ábrázolja hivatalnok társai között, másrészt pedig azért, mert körülbelül a 40 – es évek elején készült fotó a Beregszászi járás elismert fotósdinasztiájának egy tagja, Ignáczy Céza fényképész munkáját dicséri.

Kárpáti Igaz Szó

1991. szeptember 04.

Áru. Ami nincs.

Avagy

Miért beteg a kereskedelem

Ismert nyugati közgazdászok egybehangzó véleménye, hogy bármely vállalat vagy állam gazdasága az ember szervezetéhez hasonlóan működik. Ha jól belegondolunk, nem lehet egyet nem érteni az ilyen állítással. Ebből kiindulva szinte mértani pontossággal meg lehet határozni, illetve rajzolni kereskedelmünk kórképét. Az általános látlelet szerint a betegség tünetei a még mindig létező és pozícióit nehezen feladó parancsuralmi módszerek meglétére utalnak. Hogy ez részletesen mit jelent?